A fenti kép olyan címekkel járta be a facebookot, mint az "Elgondolkodtató, mivel is foglalkozunk igazán", a "Képmutató, szeretet nélküli, farizeusi világban élünk", vagy a "Hát elég szomorú". Elég szomorú valóban. Mindkét esemény. Csakhogy ne feledkezzünk meg arról a tényről, hogy míg az egyik problémát meg lehet oldani pénzzel, addig a másikat sajnos nem.

Mi, akik jóléti társadalomban élünk, sokszor találkozunk azzal a látszattal, hogy minden csak pénz kérdése. Illúzió azonban, hogy pénzzel megoldható lenne például az afrikai országokban élők problémái. Bármennyi pénzt, élelmiszert, gyógyszert küldhetünk oda (és küldünk is), ha nincs rendes infrastruktúra, ami a fenntarthatóságot garantálja. Leegyszerűsítve a dolgot: hiába küldünk pénzt, ha nincs ott egy Spar, ahol kenyeret vehetnek. Párizsban ugyanakkor szinte minden megoldható pénzzel: van helyben favágó, kőműves, építőmérnök, restaurátor, stb... 

Hogy fontosabb -e megoldani az éhező gyerekek ellátását, mint újraépíteni a Notre-Dameot, az nem kérdés. A két dologhoz azonban egészen más eszközökre van szükség.